Gyogyó átkelt a Szivárványhídon…
Menhelyünk legidősebb lakója volt, három hét múlva töltötte volna be a 17. életévét.... Hálásak vagyunk, hogy ennyi idő megadatott neki. Annak ellenére, hogy vízfejű volt, bebizonyította, hogy így is lehet teljes életet élni.
Minden egyes perc ajándék volt vele. Tudjuk, hogy szép kort ért meg. Tudjuk, hogy mindent megadtunk neki. Tudjuk, hogy szeretve volt.
Bár voltak, akik nagyon szerették őt, rendszeresen foglalkoztak vele, és fogták a mancsát, miközben elment, mégis fáj a szívünk, mert nem adatott meg neki a gazdis élet…
Reméljük, hogy odaát már várja egy puha ágy és egy ember, aki úgy szereti, ahogy mindig is megérdemelte.
Szeretünk, Gyogyó. Soha nem felejtünk el.